Édes drága jó védőangyalom ha vagy, add, hogy holnapra kilábaljak e szörnyű megfázásból!

Mondtam már, hogy mennyire, de mennyire utálom a náthát? Az a halálom. Komolyan. Nem viccelek. Szörnyű. A Czeti, Peti tudja tanusítani. Kérdezzétek meg őket. (igaz, sipy aranyosnak titulált, de ÉN, értitek, ÉN nem bírom ki saját magamat.) Pl, amit angolon műveltem… Néha elképesztően gyerek vagyok. Ehhez rakjátok hozzá, hogy beteg gyerek. Mit kaptok?
Ott a helyes válasz, kérem! A hátsó sorban! Igen. Igen maga! Mondja hangosabban! Helyes! Engem.

Tehát, mint sejtitek, ez rosszabb, mint száz büdösbogár. Mert azokat nem szeretem. De jó őket nyomkodni a falhoz. Komolyan. Nem viccelek. Próbáljátok ki.

Szóval, ott jártam, hogy frankón igyekszik kivégezni a hétvégémet ez a nátha. Még keresem, melyik aljadék fertőzött meg. Több embert is lehetett. Már készül a lista.
Szóval, megint csak szóval, ííígy a matek dogám még pocsékabb lett, mint egyébként lett volna. Arról nem is bezsélve, hogy holnap mentem volna Veszprémbe a Petivel, amit egyenlőre átrúgdaltam vasárnapra. (édesvédangyalom,segítsrajtam). Kiakartam olvasni azt a kötelező olvasmányt, amit kb két hónapja már elkezdtem. Továbbá, összedobni még pár ajándékot is. Mondanom se kell, nem látom ennek esélyét. És aztán, most gondoljatok bele, fiúk-lányok-hermofroditák, mindjárt karácsony.

Délelőttről be se tudok számolni, délutánról annyit, hogy sipy tök rendes módon agyon ápolgatott, meg tojást sütöttünk. Na, délelőtt nuku, inkább szerzek egy teát…

Ohh, valaki nagyon megfizet ezért…